Amit kínálunk

Anyakönyvek - Cenzus - Temetõk - Névváltoztatás - Holocaust adatok - Egyéb források

A Hungarian Jewish Roots minden olyan kutatást végez, amely segítségével különbözõ információt tudhatunk meg az Ön õseirõl, rokonairól. Teljes családfákat kutatunk ki és állítunk össze, de ugyanígy segítünk, ha csak egyik felmenõjének egykori lakóházáról szeretne egy fényképet.

Kutatásainkat általában a zsidó és állami anyakönyvek átnézésével kezdjük. II. József császár rendelte el, hogy a zsidó alattvalói is vegyenek fel vezetéknevet. Azelõtt zsidó néven különböztették meg magukat az izraeliták, vagyis két utónevet használtak: pl. Izsák Mózes, Ábrahám Léb volt a nevük. Ez a biblia héber elnevezést követte: Izsák, Mózes fia, azaz Jichak ben Moise. Miután pedig a birodalomban német volt a hivatalos nyelv, a zsidók német hangzású neveket vettek fel: Schön, Grünfeld, Sonnenschein stb.

Bár II. József az anyakönyvvezetést is megparancsolta a zsidóknak, 1851 elõtt csak nagyon kevés közösség követte a császári utasítást. Fennmaradtak zsidó anyakönyvek már az 1790-es évekbõl is, de ez sajnos a ritka kivétel.

1895. október 1-tõl vezették be a kötelezõ állami anyakönyvezést. Ezen idõpont után csak kevés helyen folytatták a hitközségi anyakönyvek vezetését. Adatvédelmi szempontból a születési anyakönyvek 90, a házassági anyakönyvek 60, a halotti anyakönyvek pedig 30 évig nem kutathatóak.

Több tényezõ is nehezíti a zsidó anyakönyvek kutatását.

Amint azt említettük, 1851 után kötelezõ volt vezetni az anyakönyveket. Mégis sok esetben az 1851-1895 közötti idõszakból is hiányosak az anyakönyvek. Néha évekkel késõbb kezdték vezetni a halotti bejegyzéseket, vagy csak 1875 után jegyezték fel a házasságokat. Anyakönyvek semmisültek meg a háborúk alatt is, ezért soha nem biztos, hogy megtaláljuk a keresett anyakönyveket.

Az anyakönyvek még a XIX. század második felében sem mindig tartalmaztak minden születést, házasságot, halált. Sokszor találkozunk olyan esettel, amikor valakinek a születését 20-30 évvel késõbb jelenttették be, s az eset hitelességét tanúk igazolták. Ilyenkor mindig szükség volt az illetékes ispán engedélyére.

Miután a fiúk fontosabbak voltak a lányoknál, az 1860-as évekig bezárólag többször látunk olyan anyakönyveket, amelyekben csak a fiúgyermekek születése szerepel. Hasonló okból hiányzik sokszor a anya neve a házassági iratokból.

További gondot okoz, hogy õseink egy soknyelvû társadalomban éltek. A birodalom, majd monarchia izraelita lakosai németül intézték hivatalos ügyeiket, magyarul beszéltek szomszédjaikkal, jiddisül beszéltek maguk között és héberül imádkoztak. Ezért aztán ezen nyelvek mindegyikét használták az anyakönyvekben. Emiatt ugyanaz a személy több különbözõ néven is szerepel a feljegyzésekben: a héber Moise, a magyar Mór és a német Moses név mind ugyanarra az emberre utalnak. A Moise, Mór és Moses nevek hasonlítanak egymásra; de ez nincs mindig így. Az Alois és Lázár neveket is egy ember használta, pedig a két név jelentõsen eltér egymástól.

De ez még mindig nem minden. Miután nem volt általánosan elfogadott és kötelezõ írásmódja a neveknek, egyazon nevet is többféle helyesírással írtak le - még beceneveket is használtak az anyakönyvekben! Nem meglepõ, hogy mindez nagy kuszasághoz vezetett: Rosi Geidatschik, Sali Gajduschek, Záli Gojdocsik, Szali Gajdatsik és Rosalie Gaidasek bizony ugyanaz a személy volt.

A két elvesztett világháború következményeként Magyarország területének kétharmadát elvesztette. Ezen területek anyakönyveit is átadták a szomszéd államoknak, így nagyon gyakran Szlovákia, Románia, Ukrajna és Szerbia archívumaiban kell lefolytatnunk a kutatást.




Cenzus: az összes zsidó-összeírás közül az 1848-as a legfontosabb. Sajnos ez sem teljes, de így is sok hasznos adatot találunk benne. Házanként tüntették fel a lakosokat, a családfõ neve alatt szerepel a többi családtag, a szolgák. Többnyire feljegyezték a lakók foglalkozását, korát is.

Az 1848-as mellett több összeírást is végeztek, de ezek nagy része nem maradt fenn. Mindig leellenõrizzük, szerepel-e a keresett személy az 1828-as, vagy a XVIII. századi összeírások fennmaradt töredékeiben.




Temetõk: Ahogy az anyakönyvekben, a zsidó sírokon is háromnyelvû feliratok vannak. A legrégibb sírköveken héberül szerepelnek az adatok; késõbb németül vésték fel az elhúnyt adatait, majd a XIX. század végétõl magyar lett a sírok nyelve.

A Holocaustban a vidéki zsidó közösségek többsége elpusztult. Kevés túlélõ maradt, aki gondozhatta volna szerettei sírját. Bár az utóbbi idõben több temetõt is rendbe hoztak, a vidéki kisebb temetõk többsége még mindig nagyon elhanyagolt állapotban van.




Névváltoztatás: Asszimilációjuk és hazaszeretetük bizonyítékaként a magyar zsidók közül sokan magyaros hangzású neveket vettek fel. A névmagyarosítások többsége a XIX. század végén, illetve a XX. század elején történt. Az izraeliták sokszor egyszerûen lefordították nevüket németrõl magyarra - így lett Sternbõl Csillag, Weissbõl Fehér, Kleinbõl Kiss. Máskor származási helyük nevét vették fel - így keletkeztek a Vásárhelyi, Dési nevek. Végül sokszor hétköznapi magyar neveket vettek fel - Kovács, Tóth, stb.

Mivel a névváltoztatást hivatalos úton, a belügyminisztertõl kellett kérvényezni, a kérvények jó része fennmaradt a belügyminisztérium irattárában. Ma ezeket az anyagokat is a levéltárban lehet kutatni.




Holocaust adatok: több adatbázisban is lehet kutatást folytatni, ha a Shoa mintegy 600,000 magyar áldozatáról akarunk adatokat találni. Sokat segíthetnek a temetõk emlékfalai, amelyekre a túlélõk vésették fel elvesztett szeretteik neveit. Forrásként szolgálnak még könyvek, visszaemlékezések is.




Egyéb források: További adatok: sok száz egyéb információt is találhatunk õseinkrõl. Többek között ingatlannyilvántartások, gyászjelentések, telefonkönyvek õrzik felmenõink titkait.